Mikor neveljük a gyereket?

– „Majd jól megnevellek!” – Hallhatunk ilyesmit elég gyakran szülőktől. Vajon a nevelés csak annyi lenne, hogy számonkérjük a gyereket, ha rossz fát tett a tűzre? Nyilván nem!

Ezért annak ellenére, hogy minden szülőnek megvan az elképzelése arról, hogy mi a nevelés, megkérdeztük gyereknevelési szakértőnket, Novák Ferencet arról, hogy mikor is nevelünk valójában?

Válaszai:

Az említett mondat azt mutatja, hogy a szülő félreérti, hogy mire való a nevelés, de akár egy magát jó nevelőnek tartó szülő szájából is elhangozhat ilyesmi végső kétségbeesésében, amikor a gyereke olyasmit csinál, ami messze túlmegy a tűréshatáron.

Az egyik nagy tévedés, ami szülőknél előfordul az az, hogy úgy gondolják, hogy csak akkor nevelnek, amikor konkrétan szülő-gyerek beszélgetésben vannak. Az igazság ezzel szemben az, hogy anya vagy apa, legfeljebb idejének elenyésző részében beszélget egy iskolás korú gyerekkel. Ha a kölyök ovis, akkor ugyanez a helyzet.

A gyereknevelés arányai

Jó lenne ha minden családban ismernék a nevelés arányait. Több dologgal is nevelünk, de a legfontosabb a szülő példamutató viselkedése. Személyes nézőpontom szerint a jó példa, amit a gyerek a szülőtől lát, legalább 70% fontosságú. Amit oktatással és lelki beszéddel érhet el anya vagy apa, az legfeljebb a maradék 30%-on osztozik.

Hiába ülteti le apa a gyereket maga mellé, hogy a gyerek szobájának rendjéről beszéljenek, és hogy rávegye a gyereket, hogy tartson rendet, ha apa műhelyében, íróasztalán, illetve bárhol, ahol apának kellene rendet tartania, hatalmas rendetlenség van. A bátrabb gyerekek persze ilyenkor visszaszólnak, hogy miért az én szobámról beszélünk, nálad sincs rend. Ekkor a legrosszabb, amit apa tehet az, hogy kimagyarázza, hogy az más, mert neki kevés az ideje.

Az előző példánál maradva, nem állítom, hogy rendszerető és a rendet be is tartó szülőknek nem lehet rendetlen a gyereke, de sokkal nagyobb valószínűséggel lesz rendszerető, ha a szüleitől is azt látta, hogy folyamatosan rendet tartanak maguk körül.

A gyereknevelés fő eszköze

A nevelés fő eszköze tehát a példamutatás. Valamikor régen nem voltak iskolák. Akkor mindenki otthon sajátította el a család túléléséhez szükséges szakmát apukájától, anyukájától, vagy más családtagtól. Akkor nem voltak könyvek, amiből nevelték őket, egyedül a családban elleshető fogások és körülmények megismerésén keresztül történt a nevelés és az oktatás is.

Térjünk vissza a mába! Ma a legtöbb gyerek sokat van távol a szüleitől. Óvodába, iskolába jár. Már nem a család, hanem a társadalom elvárásai érvényesülnek jobban a könyvekben és tantervekben. Ez sem változtat azonban azon, hogy a példamutatás a legfontosabb. Mivel a gyerek már nincs mindig otthon, megnőtt a hasonló korúak példájának fontossága is. Sok szülő meglepődik, amikor a gyerek hazajön, és először mond csúnya szavakat. Ezeket saját kortársaitól is tanulhatja. Az rég rossz, ha otthon beszélnek csúnyán a szülei, és pontosan ő terjeszti el az óvodában vagy az iskolában a tiszteletlen beszédet.

Az eléggé szegényes nevelés, hogy csak akkor foglalkozik a szülő a gyerekkel, amikor valami baj van. Lesz is baj, ha így tesz. Semmilyen számonkérés, dorgálás sem helyettesítheti azt az időt, amit mint szülők a gyerekkel együtt tölthetünk játékkal, sporttal, társasjátékkal és bármilyen családi szabadidős tevékenységgel.

Ne csak akkor, amikor már baj van!

Ha egy szülő azt mondja, hogy „majd én jól megnevelem”, akkor ezzel azt is elárulja, hogy nem foglalkozik a gyerekkel. Néha nem árt a gyerekkel kettesben megbeszélni, ha nem jó irányban halad, de a „lelkére beszélés” a leggyakrabban azt jelenti, hogy elkéstünk, nem figyeltünk oda akkor, amikor még megelőzhettünk volna valami negatív viselkedést, bajt.

Mikor nevelünk hát? Mi szülők minden mozdulatunkkal, kommunikációnkkal, viselkedésünkkel nevelünk. Akkor is, ha a gyerek csak távolról figyel minket. Rendszeresen csúnyán vagy ingerülten beszél egymással anya és apa? A gyereknek meg lesz a véleménye a házasságról. Ez akkor is így lesz, ha évente egyszer leül vele apa vagy anya, és „arra tanítja”, hogy nem szabad idegesen viselkedni és csúnyán beszélni másokkal.

Szabályok, amiket betarthatunk

A gyereknevelésben nem szabad elhanyagolni a maradék 30%-ot sem. Ide tartozik az is, hogy szabályokat tanítunk a gyereknek, melyeket betartva működőképes marad egy család, egy óvodai vagy iskolai közösség.

„Előre köszönünk a lépcsőházban a lakóknak, akikkel találkozunk.” Lehet egy ilyen szabály, és van is értelme, hogy megtanuljon ilyesmit a gyerek. Ha be is tartja, akkor azt mondják rá, hogy jól nevelt. Ezek is fontos dolgok, mert maga az egész társadalom is azért marad csak fenn, mert vannak szabályok, amiket betartanak.

Jó lenne, ha a családon belül is lennének együtt megalkotott, ismert és könnyen betartható szabályok. Ez kiszámíthatóvá tenné a gyerek életét egy ilyen családban. Ha ez még azzal is párosulna, hogy a szülői reakció általában kiszámítható lenne a gyerek számára, akkor a gyerek biztonságban érezné magát ebben a családban. Neki a kiszámíthatatlanság nagy ellenfele.

Tud meg többet, a gyereknevelés arányairól!

Kattints ide: http://www.gyerekneveles.hu/a-gyerekneveles-aranyai/

Novák Ferenc

társ a nevelésben

www.gyerekneveles.hu