Praktikus Háziasszonyok Tippek, trükkök háziasszonyoknak
Ki ne ismerné a vasárnapi ebédek sztárvendégét, a bécsi szeletet? Kicsiknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak egyaránt nagy kedvencük. Viszont azt érdemes fejben tartani, hogy itt is hatalmas különbségek lehetnek étel és étel között. Amennyire egyszerű elkészíteni, annyira könnyű elrontani is. Persze nem lehet mindenki konyhatündér és persze sosem lesz olyan, mint a mamáé, de mégis azért csak-csak próbáljuk meg a lehetetlent és álljunk neki.
Készítsük el a tökéletes bécsi szeletet!
Összegyűjtöttünk néhány tuti tippet, amik bevetésével mennyei bécsi szelet varázsolható az asztalra!
1. Már az alapanyagoknál érdemes nyitott szemmel járni, és kellő figyelmet fordítani a hús kiválasztására.
Az eredeti Wiener Schnitzel száznapos borjú gyenge húsából – leginkább dióból, frikandóból, felsálból, esetleg gondosan megtisztított lapockából – készül. Nálunk a jobb hentes üzletekben is többnyire 9-10 hónapos növendék marhát árulnak.
2. Szeletelés
Az osztrák séfek és háziasszonyok a borjú színhúsát általában 1 cm, a sertését 1,5 cm vastagra szeletelik. A méretet gyakran ún. pillangóvágással nagyítják: ekkor a dupla vastagságú húst éles késsel vízszintesen kettészelik, de nem teljesen vágják át, hanem szétnyitják.
3. A fűszerezéssel nem kell túlzásba esni!
Az egzotikus fűszerkeverékeinket inkább hagyjuk meg más fogásokhoz. A kevesebb néha több, és ez most pontosan az a helyzet egyszerűen a kiklopfolt hússzeleteket panírozás előtt mindkét oldalukon szórjuk meg egy kevés sóval és frissen őrölt borssal. Ennyi az egész, semmi extra.
4. Az öregrókák már tudják mi következik a sorrendben, megvan a hús, szét is vágtuk őket, a klopfolás és a fűszerezés is pipa, nos akkor mi lehet még hátra?
Igen, a panírozás!
Bátran kijelenthetjük, hogy ezen áll vagy bukik az egész. A tökéletes panírt olyan misztikus legendák veszik körül, hogy szinte már a létezését is megkérdőjelezik.
Ez tényleg egy olyan tudomány lenne, amihez csak és kizárólag a nagymamák értenek?
Pánikra semmi ok, ebben is segítünk!
A bundázásnál roppant lényeges a gyorsaság. A sima liszt helyett érdemes kipróbálni a 0-ás lisztet, ugyanis ez jobban összetartja a panírt.
A tojást pedig egy kevés ásványvízzel vagy tejjel is jó felönteni.
Egy 19. századi osztrák szakácskönyv olvasztott zsír hozzáadását javasolja, hogy ropogósabb legyen a morzsabunda, míg a 21. századi receptek inkább egy kanálka tejszínt ajánlanak.
A felesleges liszt leütögetése után a húst áthúzzuk a tojáson, majd jól lecsöpögtetjük és azonnal a prézlibe forgatjuk.
Ha a bundát fel szeretnénk dobni egy kicsit, szezámmaggal vagy esetleg friss, apróra vágott petrezselyemmel is megbolondíthatjuk.
5. A sütésnél, egyesek a zsírra, mások az olajra esküsznek.
Egy biztos: kellőképpen forró kell, hogy legyen. Vékony borjúszeletek esetén a sütési idő átlagosan 2 perc, vastagabb sertéshúsnál 4 perc.
Fontos, hogy a jól átsült szeleteket papírtörlővel bélelt tálba vagy tányérra tegyük, miután alaposan lecsöpögtettük róla az olajat. Állítólag egy valódi bécsi szeletre nyugodtan rá lehetne ülni, mivel az nem hagyna zsír vagy olajfoltot a ruhán.
