Főoldal / Gyereknevelés / Van élet a karanténban

Van élet a karanténban

Van élet a karanténban, és leginkább a gyerekek teszik bele. A kérdés leginkább az, hogy mi felnőttek, mennyire tudunk élni azzal a lehetőséggel, ami ennek a világszerte drámai dolognak egy pozitív következménye, azaz, hogy sokat lehetünk a gyerekkel. Már most elnézést kérek azoktól, akik nincsenek otthon a gyerekkel, vagy akiknek nincsenek vagy távol élnek a felnőtt gyerekei. Külön köszönet azoknak, akik létfontosságú munkát látnak el, és bár szívesen vigyáznának szeretteikre otthon, éppen most ezt nem tehetik. Szülőknek, akik most otthon vannak a gyerekkel egyszerre jelent nehézséget és lehetőséget is ez az helyzet. Otthon lenni egy izgő-mozgó gyerekkel, akinek hatalmas a mozgásigénye, az önmagában is komoly kihívás, még olyankor is, amikor amúgy szabadabb a mozgás és nyitva vannak a játszóterek. Nincs mese, betartva az alapvető biztonsági előírásokat, most is érdemes lemenni a gyerekkel. Olyan parkot érdemes keresni, ahol nincsenek sokan. Legyen nálunk labda, vagy más szabadtéri játszóalkalmatosság. Ha jól átmozgatjuk lent a gyereket, akkor bizonyosan könnyebb lesz a nap hátra lévő része odafent is. Nem is ebben áll a nagy lehetőség, mert azt minden gyerekes anyuka és apuka megoldja valahogyan, hogy kiszolgálja a gyerek mozgásigényét. A nagy lehetőség az, hogy mennyit lehetünk együtt a gyerekkel, ezen belül pedig az, hogy mennyi valódi figyelmet fordíthatunk most a gyerekre. Most is érvényes azonban nem csak „békeidőben”, hogy a gyerek nem érzi úgy, hogy vele vagyunk, ha állandóan a telefonunkat nyomkodjuk.

Ha homeoffice-ban dolgozunk, akkor is érdemes jól szétválasztani, hogy ez most munkaidő, ez pedig a gyerek játékideje. A gyerekek – persze a különböző korosztályok eltérő mértékben – egész jól viselik, ha a felnőttnek dolgoznia kell, de főleg akkor, ha amikor viszont vele vagyunk, akkor tényleg számíthat ránk. Játék közben ne kapkodjuk fel a telefont, és ne lapozgassunk az email-jeink között. Valószínűleg igen sok üzenet ráér addig, amíg újra a munkának adjuk magunkat. Sok szülőnek soha nem volt ennyi ideje együtt lenni a gyerekkel, mint mostanában, de minimum az utazási időt megspóroljuk. Ebből is juttathatunk a gyereknek. Előkerülhetnek a társasjátékok, amik egyáltalán nem csak időtöltésnek jók. Amikor társasjátékot játszunk a gyerekkel, akkor szabályokat ismerünk meg és tartunk be. Ez nagyon jó lehetőség a szabályok tiszteletének kialakításához. Ha a családok elegendően sokat társasjátékoznának a gyerekekkel 2-4 éves korukban, akkor alig lenne szükség etika órára, mert a kölykök saját bőrükön tapasztalnák meg, hogy az egyenes út célravezetőbb. Kinézünk az utcára, és a koronavírus helyzetnek megfelelően sokkal kevesebben vannak az utcán, mint amit megszoktunk. Ennek olyan hatása van, mintha kevesebb lenne kint az élet. Bent a lakásban azonban nagyobb az élet a gyerekeknek köszönhetően. Nevetés, viháncolás és más hangoskodás. Ha otthon dolgozol, akkor munka közben ez lehet zavaró, és a hosszú ideig tartó összezártság érzése is lehet konfliktusok forrása. Ezért ezekben az időkben nagyobb türelemre van szükség a szülők között, valamint a szülők és gyerekek között is. Gyakori probléma, hogy a gyerekek megunnak egy-egy játékot, és akkor kezdődik elölről, hogy „Mit játsszak?” Ha sok játék van otthon, akkor egyszerű a váltogatásuk, ha viszont nincs, akkor ki lehet találni akár újakat is. Ha van egy nagy papírlap, bármikor rajzolhatunk egy sorszámozott pályát, kell még pár gomb, s azután már csak szabályokat kell kitalálni. Sok gyerek tovább el van egy maga által készített társasjátékkal, mint a gyárival.

A játékok közé érdemes olyan időtöltést is beiktatni, amikor alkotunk; rajzolunk, festünk, gyurmázunk, gyöngyöt fűzünk és még sok minden más. Néhány gyerek azonban nem sokáig van el egyedül, de a közösségi élmény miatt is érdemes közösen készíteni valamit abból, ami otthon adódik a háztartásban: papír, spárga vagy cérna, ragasztó, színes ceruza, aztán már csak ki kell találni, hogy mit készítsünk. A gyerekek nagyon szeretik az ilyen közös „munkát”, ráadásul ennek nevelő hatása segíti azt, hogy akár az iskolában, akár később a munkahelyén könnyebben váljon közösségi emberré a gyerek. Ahol több gyerek van, a kölykök elég gyakran igénylik, hogy a szülő tegyen igazságot valamilyen vitás ügyben. Ritkábban van szükség ilyesmire azokban a családokban, ahol a gyereknevelésben előtérben volt a gyerekek közötti együttműködés megteremtése. A másik ami fejlesztésre szorul az, hogy a gyerekek megtanuljanak a másik fejével is gondolkodni, ami leggyakrabban csak annyit jelent, hogy megérteni a másik gyerek célját és elfogadni, hogy ő is szeretné, ha tervei szerint alakulnának a dolgok. Ez az utóbbi elérhető, ha ügyelünk arra, hogy a sorrend állandóan változzon kettejük között, például a játékok kiválasztásakor mindig felváltva dönthet az egyik, majd a másik gyerek, utána pedig fordított sorrendben. Hasonlóan, ha valamit sorban kell csinálni, mondjuk célba dobni darts-cal, akkor is a kiegyensúlyozott sorrend a fontos. Két gyerek közötti állandó vetélkedés csökkenthető úgy, hogy olyan feladatot kapnak, amit csak együtt tudnak megcsinálni, és amelynél nem a másik testvér az „ellenfél”, hanem mondjuk az idő, míg ők ketten egymásra vannak utalva. A leges legjobban azonban az hoz létre összhangot a testvérek között, ha a szülő a gyerek által a másiknak nyújtott segítséget dicséri meg a leginkább. Ha ugyanis így teszünk, akkor a gyerekek azon „versenyeznek” majd, hogy ki segít többet a másiknak. Visszatérve azonban a karantén helyzetre és arra, hogy mit tehet a szülő, ha állandóan tőle várják el, hogy békét teremtsen vagy igazságot tegyen? Egy jó megoldás, hogy mindkét gyerekkel elmondatjuk, hogy az amit ő szeretne, az hogyan jó a testvérének. Ha nem tudja megmondani, akkor meg fogja érteni, hogy miért is került olyan nagy vitába a tesójával. Amikor ezt mindkét gyerekkel megcsináljuk egy vitahelyzetben, akkor mindkét gyerek fejlődik majd abban, hogyan kell a másik érdekeit is figyelembe venni. Amikor ennyire össze van zárva egy család, akkor a felnőttek viselkedése is nagyító alá kerül. Megnő a felnőtt példamutatásának szerepe. Mint szülő nem várható a gyerektől, hogy békében legyen a testvérével, ha a szülei állandó vitában vannak egymással. Amikor tehát alig lehet kimozdulni otthonról, akkor megnő a türelmünk fontossága. Több megértésre van szükség anya és apa között, mert apró egyetértések mentén is komoly vita adódhat közöttük a hosszú bezártság alatt. A gyerekek pedig hűen tükrözik saját viselkedésükkel azt, amit szüleiktől láttak.

Volt iskola, és voltak térségek az országban, ahol össze tudtak hozni valami távoktatást ezek mellett a kijárási korlátozások mellett, míg máshol kevésbé. Különösen általános iskolai szinten azonban nem valószínű, hogy mély és stabil lenne az a tudás, amit tanító vagy tanár nélkül próbáltak elsajátítani a gyerekeink. Ezen azonban ne aggódj sokat. A lelkes pedagógusok a szeptembert valószínűleg úgy kezdik majd az osztályaikban, és valószínűleg a te gyerekeddel is, hogy újra átnézik vagy megtanulják mindazokat az ismereteket, amiket tavasszal kellett volna.

Mint szülő, nézheted ennek a dolognak a pozitív oldalát. Most többet gyönyörködhetsz gyerekeid okosságában, életvidámságában. Többet játszhattok együtt, most van időd mesét mondani, de te is mondathatsz magadnak mesét a gyerekeddel, és akkor meglepetés is érhet, mert az ilyen alkalom megmutatja, hogy milyen sok fantázia szorult némely gyerekbe, ráadásul az ő meséik nem unalmasak, hanem igen változatosak, mert egy gyerek fantáziájában sokkal kevesebb a „lehetetlen”, mint a legtöbb felnőttében.

Azután reméljük, hamarosan véget ér ez az elkülönülés, és újra találkozhatunk játszótereken, homokozókban, sportpályákon és parkokban.

Novák Ferenc
társ a nevelésben
www.gyerekneveles.hu

Nézd meg ezt is!

5 dolog, ami téged is idegesít a gyerekedben, csak nem vallod be

A folyamatos hiszti, az állandó ellenkezés, a századik feltett kérdés minden édesanyából váltotta már ki …